Az életmód és értékrend c. nemzetközi összehasonlító vizsgálatot a Budapest Klub Alapítvány szervezi. A vizsgálatban részt vesz: Németország, Franciaország, Olaszország, Anglia, Norvégia, Lengyelország és Magyarország. Nem korlátozódik azonban Európára: Brazília és Japán is jelezte részvételi szándékát. A magyar kutatás az ELTE Pszichológiai Intézete, az MTA Szociológiai Intézete és a Budapest Klub Alapítvány közös részvételével valósult meg. Az ELTE részéről Dr. Székely Mózes és Dr. Pörzse Katalin az MTA részéről Dr. Sági Mária és – mint tanácsadó – Vitányi Iván vesz részt. A nemzetközi koordinációt Sági Mária pszichológus, a Budapest Klub Alapítvány tudományos igazgatója, az MTA Szociológiai Intézetének munkatársa végzi.

A „fenntartható növekedés” tudományos elvét 1972-ben a Római Klub fogalmazta meg. A társadalmi gondolkodás jelentős pillanata volt ez. A második világháború utáni fellendülés, a gazdasági növekedés, a technikai felfedezések, a jóléti rendszerek kialakulása, az euró-atlanti országok társadalmi szerkezetének átalakulása (a társadalom többségének középosztályi szintre való emelkedése új korszakot nyitott, és sokakban eufóriát keltett. Egy idő után azonban megmutatkoztak a „növekedés határai”, sőt azok a veszélyek, amelyeket a határtalannak vélt fejlődés okozott. Mind láthatóbbá váltak ember és ember, ember és természet viszonyának ellentmondásai.

A mai világjelenségek egyértelműen igazolják, hogy a Római Klub által jelzett veszélyek valóságosak. Egyaránt megjelenik ez a gazdasági növekedés nehézségeiben, a politikai élet elmerevedésében, és a lakosság magatartásában. Ez utóbbian például az egyoldalúan érvényesülő fogyasztói attitűd mindinkább meghatározó voltában.

Sokféleképpen fogalmazzák meg ezt a helyzetet: mint válságot, pangást, állóvizet, holtpontot vagy fordulópontot. Nem a mi dolgunk most közülük választani. Az azonban nyilvánvaló, hogy az új jelenségekre, és az új szituációra új válaszokat kell keresni. A „világállapot” e kétségtelen változásai átalakítják a társadalom jelentős részének közérzetét és gondolkodásmódját is. Mind szélesebb körben tört meg az a korábban általában elfogadott álláspont, mely szerint a jövő mindig az éppen uralkodónak megismert trendek egyszerű extrapolációja. A mechanikus világkép tehát nem ad elég eligazítást, összetettebb és a mélyebb összefüggések iránt érzékenyebb világszemléletre átadja – át kell, hogy adja – a helyét egy összetettebb, a mélyebb összefüggések van szükség, amely etikai dimenzióként az egymásért és a környezetünkért érzett felelősséget is magában hordozza.

Ennek a változásnak empirikusan is megragadható egy fontos eleme. Az USA-ban végzett longitudinális kutatássorozat, mely 20 éve kezdődött és a 90-es években évente megismétlődött, éppen arra törekedett, hogy konkrét vizsgálattal is kimutassa a világszemléletnek ezt a változását. Több vizsgálat találta úgy (például James Davieson Hunter), hogy az amerikai társadalom alapjában kétféle magatartást követ, illetve kettő közül választ. Az egyiket tradícionálisnak, a másikat modernista-liberálisnak nevezték.

Ebből indult ki Paul Ray kutatása is 2000-ben megjelent könyvében (Paul H. Ray and Ruth Anderson: „The Cultural Creatives, Harmony Books, New York 2000). Reprezentatív mintán folytatott longitudinális vizsgálat eredményeként azt találta ki, hogy bár az USA-ban a felnőtt lakosságnak többsége változatlanul az említett két magatartás-mintát követi, megjelent egy harmadik is, amelyet fokozott környezet- és társadalomtudatosság jellemez, amely kételkedik a sztereotípiákban, és új válaszokat keres. Az új csoport, amely a minta 23,4%-át tetti ki, Cultural Creativ-oknak, magyarul kulturális kreatívoknak nevezte el.

A Budapest Klub azért kezdeményezett nemzetközi kutatást, hogy felmérjük, vajon Európában milyen számban jelenik meg az új értékrend.

Magyarországon évtizedek óta gazdag hagyománya van az értékrend kutatásának, elég Hankiss Elemér nevét említenünk. A mi munkacsoportunk Akadémiai része (Vitányi Iván, Sági Mária) is évtizedek óta végez vizsgálatokat az érték- kultúra-életmód tárgykörében. (Lásd például a Family and its Culture című UNESCO nemzetközi kutatás magyar zárójelentését, az Akadémiai Kiadó kiadásában 1985-ben.) Ezekben is megtaláltuk egy kulturálisan és egyben társadalmilag kreatív csoport jelenlétét – amelynek összetétele nem szorítkozik pusztán az értelmiségiekre. Hankiss Elemér teljességelvű-dinamikusnak, Vitányi Iván és Sági Mária iníciatínek, vagy autonómnak nevezte ezt a csoportot.

Most ezt az irányt szeretnénk folytatni, olyan módon, hogy az a jelzett módon más országokban végzett kutatásokkal is összevethető legyen. Egy ilyen, a közeli és távolabbi jövőt érintő társadalmi-, gazdasági- és környezeti kérdésben mind mélyebben kell megismernünk a magyar társadalom értékfolyamatait.

A kutatás minden országban reprezentatív mintán készül. A 2002-es évben két nemzetközi egyeztető értekezleten (Bagna di Lucca május 28-31 és Frankfurt november 18-21) elkészült a Próbakérdőív. Magyar részről az ELTE Pszichológiai Intézet pályázat útján kapott rá támogatást a Környezetvédelmi Minisztériumtól. A Próbakérdőívet hazánkban hatvanfős mintán teszteltük, majd a klaszter- analízis módszerével értékeltük. Ennek alapján 2004 márciusában egyeztettük a nemzetközi partnerekkel a végleges kérdőívet, amelyet minden résztvevő országban országos reprezentatív mintán kérdeztek le. A magyar próbafelvételek azt bizonyítják hogy a kérdőív alkalmas egy nemzetközi összehasonlító vizsgálat lebonyolítására. A magyar vizsgálat adatfelvételét és kezdeti gépi adatfeldolgozását az ELTE PPK Pszichológiai Intézet két munkatársa Dr. Székely Mózes és Dr. Pörzse Katalin végezte el. 2004 májusától kezdődően l000 fős országos reprezentatív mintán. A KM-től kapott 2,5 millió forintot az ELTE PPK még kiegészítette további 300 e Ft-tal, így volt elegendő az adatfelvételre.

Az Életmód és értékrend c. kutatás kérdőíve a statisztikai adatokkal együtt 8 témacsoportot tartalmaz, kb. 130 fő- kérdéssel. Soknak vannak al- kérdései is. A kérdezés interjú formában történt, a hivatásos kérdezőbiztosok a felvétel helyszínén töltötték ki a kérdőívet. A kérdezés átlagosan 1 órán át tartott.

Jelen tanulmány csak arra szorítkozik, hogy az értékrend és környezettudatosság szempontjából kiemelje a kutatás kezdeti gépi adatfeldolgozásából megmutatkozó leglényegesebb vonásokat. A kutatás teljes feldolgozása csak a most következő munkafázisban valósulhat meg.

Közismert tudományos tény, hogy Földünk légkörének, vizeinek, termőföldjeinek, erdeinek szennyezettsége és pusztulása az ökológiai egyensúly megbomlásához vezethet. A világ fejlett ipari társadalmai viszont úgy tesznek, mintha a technikai fejlődés minden problémát képes volna megoldani, orvosolni. A „kisember” pedig úgy gondolja, hogy ő nem tehet semmit, hiszen nem ő dönti el a termelés szerkezetét. A valóságban azonban mégis más a helyzet. Mivel az ipari termelés törvényeit a profit orientáltság vezérli, ezáltal a fogyasztó a vevő is „kemény” tényezővé válik. Ha a fogyasztó nem veszi meg a környezetkárosító ipari termékeket, a termelés majd környezetbarát termékeket hoz forgalomba. Mikor jön el az idő, amikor a nagyvárosok autótulajdonosai csak elektro – motoros autót vásárolnak? Pedig kb. 10 éve lehetne már gyártani, egyelőre nincs rá vevő. Ez csak egy példa a száz közül, mert így van ez a fogyasztás minden területén, az élelmiszerek, piperecikkek, háztartási és egyéb tisztítószerek stb. területén is.

Hogy megtudjuk, hol áll a magyar lakosság a környezettudatosság szempontjából, a kérdőívben erre vonatkozó egyszerű kérdéseket is szerepeltettünk, melyek a mindennapi fogyasztási szokásokról adnak tájékoztatást.

.

Az értékek kérdéscsoport képezi az interjú – kérdőív legnagyobb részét, 64 kérdésből áll, és kétféle kérdést tartalmaz. Mindkettő 5 fokú skála mentén rangsorolja a válaszokat.

Az első sorozat a kérdést a következőképpen tettük fel: „Mennyire ért egyet az alábbi megállapítással?”. A válaszok alapján az érték- attitűdökbe kaptunk bepillantást. A második sorozat kérdésfeltevése még személyesebb: „Mennyire fontos az Ön életében?” Itt a válaszadó cselekvési érték-attitűdjére derül fény. Néhány kérdés konkrétan a cselekvésre is ráirányul, hogy a tényleges magatartást az elméletileg vallott értékekkel összevethessük.

Az érték-attitűd kérdések közül először az ökológiai érzékenységgel kapcsolatosakra adott válaszokkal foglalkozunk.

70 %-a egyetért, pusztán 9 % veti el és 17 % áll középen.

Összefoglalás

A felsorolt (és a többi, itt nem ismertetett) adatokból képet kapunk a társadalom környezet-barát viselkedéséről, pontosabban a környezet-barát mozgalmak állításaihoz való viszonyáról. A lakosság a különböző állításokat különböző arányban fogadja el és vallja magáénak.

Étkezésben kevesebb, mint negyede (összesen 23 %) fogyaszt több zöldséget, mint húst (és ebből csak 2 % elhatározottan vegetárius). Valamivel több (27 %) vásárol olykor, vagy gyakrabban bio-élelmiszert. Környezetvédő szappant, kozmetikumot és más környezetbarát címkével ellátott terméket már jóval többet, az arány itt eléri a 40-50 %-ot. Ezt is meghaladja az energiatakarékos fénycső vásárlása.

A természettel kapcsolatos kérdések iránti érdeklődés ennél nagyobb. A természetfilmeket mintegy 70 % nézi – ebből 14,5 % naponta. Már kevesebben olvasnak természetbarát könyveket. Összesen 31,4 %, ebből csak a fele (16 %) rendszeresen – ami a naponta olvasóknak (38 %) kevesebb, mint a fele.

Még nagyobb a természetgyógyászat iránti érdeklődés: csaknem a lakosság fele (48 %) érdeklődik iránta, és azt mondja, alkalomadtán él is vele.

Sajátos képet mutat az ökológiai attitűddel kapcsolatos állítások elfogadása vagy elutasítása. Az általános jellegű kérdésekre meglehetősen nagy arányban válaszolnak igennel. 70 % fogadta el, hogy „Isten minden teremtményét meg kell védeni”. 51 % szerint az ember nem vonható ki a természet körforgásából. A válaszolók kétharmada gondolkozik az ökológiai összeomlás lehetőségén, ebből 43 % komolyan aggódik.

Amikor azonban olyan állításokhoz érkezünk, amelyek nemcsak szavakban való helyeslést, de tetteket is igényelnek, sokkal kisebb a lelkesedés. A benzinár környezetvédelem céljából való felemelését csak 30 % helyesli, fizetne, több adót ugyanebből a célból már csak 23 %, az egyszerű életmódra való visszatérést pedig csak 22 % helyesli.

Ezek az adatok meglehetősen pontos képet mutatnak a magyar társadalomnak a természeti környezettel, és a környezet védelmével kapcsolatosan vélekedésére és magatartására. Az emberek fele hajlandó róla egyálalán gondolkozni, és csak körülbelül a negyede nyilatkozott úgy, hogy tenne is érte valamit.

Az egyszerű megoszlásnak ezen a nyers képével azonban nem elégedhettünk meg, a kutatás anyaga lehetővé teszi, hogy a mélyebb összefüggésekből is feltárjunk valamit. Ebből a célból faktoranalízist végeztünk. Ennek alapján fel tudjuk állítani, hogy az egyes válaszok hogyan függenek össze egymással, vagyis – végső soron – arról, hogy ezen kérdések mentén milyen típusok alakultak ki.

A faktoranalízis első közelítésben hét kérdéscsoportot választott ki összetartozóként. Az alábbiakban vázlatosan tekintjük át az egyes faktorokat abból a szempontból, hogy a környezettudatos értékek értékkörnyezetét közelebbről vizsgáljuk meg.

Nézzük az idetartó értékeket és megállapításokat.

B 3 A Biblia megad minden útmutatást, amire az életben szükség van

Idetartoznak a C 1, C 14, C 3, C 16, C 17, C 5 számú kérdések.

C 8, C 20, C 24, C 41, C 43, C 53.

A környezettudatos magatartást kifejező állításokkal, a minta egészét véve alapul, viszonylag kevesen értettek egyet. Még kevesebben hajlandók érte fizetni is. A budapestiek és a vidéki városok lakói szignifikánsan többen vannak, mint a községben lakók. Korcsoportok szerint a 60 évesnél fiatalabbak, iskolai végzettség szerint pedig a szakmunkás, középiskolai, főiskolai és egyetemi végzettségűek.

A faktor 3. kérdéscsoportja a más nemzetiségű és fajú népcsoportokkal való együttélés során megmutatkozó tolerancia és szimpátia mentén találkozik egymással.

Az összetétel tehát a következőképpen alakul. Többségben vannak a budapestiek és általában a városiak, a 60 évnél fiatalabbak, valamint a legalább középfokon, vagy felsőfokon végzettek.

Ez a kérdés negativban, azaz elutasítás által csatlakozik a 6. faktorhoz. A minta 11%-a nrm tud válaszolni a kérdésre, 35%-a nem ért egyet vele, 30 % középen áll, csupán 24 % vallja igaznak ( átlag 2,83

)

A C25 kérdés esetében a vidéki városban élők és a 26-40 évesek vélik úgy, hogy a természet nem azért van nem arra való, hogy szükségleteink szerint használjuk.

Az emberi szükségletek kielégitéséhez elsősorban gazdasági növekedésre van szükség

Ezzel a véleménnyel a minta 62 %-a egyetért, leginkább a 26-40 évesek és a felsőfokú végzettségűek- és pusztán 10 % tagadja.

A multinacionális vállalatok jobban kielégitik az emberek igényeit mint a helyi vállalkozások.

Ennél a kérdésnél magas a nem tudók aránya (13 %). A válaszolók 40 %-a a helyi vállalkozások mellett szavaz, míg 24 % a multinacionális vállalatok mellett szavaz (szignifikánsan többen a felsőfokú és egyetemi végzettségüek, mint az alacsonyabb iskolázottságúak).

C 23 Az országnak elsősorban a világpiacon kell helytállnia, nem a helyi problémákkal, szükségletekkel törődnie – állitással a minta 55,7 %-a nem ért egyet, közöttük is szignifikánsan több a felsőfokú végzettségü, és csak 14 % helyezi a világpiaci megfelelést az ország helyi szükségletei elé.

Elgondolkodtató, hogy a C38, …fontos hogy senki ne szóljon bele döntéseibe-állitás is e faktorba került. A minta 54 %-a kivánja ezt a vidéki városban élők, a községekben élők kevésbé mint a budapestiek, a 8 általános alatti végzettségűekhez képest kevésbé mint a budapestiek a magasabb iskolai végzettségűek. A minta l6 %-a számára ez a tényező nem fontos.

A C48 Ma már csak az szegény, aki nem akar dolgozni kérdés is ebbe a faktorba került oly módon hogy a minta 50 %-a másként vélekedik, elutasitja ezt. Közöttük szignifikánsan többen vannak az egyetemet végzettek. Pusztán a minta l9 %-a tartja ezt az állitást igaznak.

ÖSSZEGZÉSÜL

Már e kezdeti, előzetes kutatáselemzésből is látszik, hogy a magyar társadalomban az emberek gondolkodásmódja, értékrendje fejlettebb és árnyaltabb, mint amilyen magatartást és értékrendet az életkörülményeik megengednek szofisztikáltabbak, mint az életkörülményeik.

Az USA-ban – a P. Ray kutatásaiban megfogalmazott 3 nagy szociológiai csoportban (modern, hagyományos, kulturálisan kreativ) a vélemények és az életkörülmények között jobb összhang van a gazdasági körülmények relativ folyamatossága révén. Az értékrend és életkörülmények egymásból adódnak és erősebben harmonizálnak egymással. Például az alsó középosztály és a felső középosztályban kialakult egy a modern fogyasztói kultúra és ennek megfelelő értékrend. A szegényebbek, kisvárosiak és idősebbek jobban elszigetelődnek a gazdasági fejlődés élvonalától, és a multban megalapozott tradicionális és vallási értékekhez térnek vissza és elitélik a gyors fejlődést. Olyan értéket keresnek, amelyek megfelelnek az életlehetőségeiknek. Keletkezett egy 3. csoport amelyik elég jó módú, megunta, megtagadja vagy megundorodott a modern fogyasztói életmód értékeitől és minőségétől és keresi az egészségesebb, egyszerű és felelősségteljesebb életmódot, beleértve a fogyasztást és a terészethez való viszonyulást, megengedheti magának, nincs rászorulva az egyszerűségre, nem kényszerből utasíitja el a modern fogyasztói életmódot, hanem egy jobb minőségű életet keres.

Magyarországon a jólkereső városi „modernek” gondolkodása már meghaladja az elég primitiv, sablonos Észak-amerikai modernizmust, amit az USAban követnek. Másik oldalról a nehezebb anyagi körülmények között élők egyrészt értik és értékelnék az egyszerűbb és minőségileg jobb életmódot, másrészt még szeretnék megtapasztalni a technikai és gazdasági jólét előnyeit, hiszen ebből – úgy érzik – igazságtaléanul kevéssé részesültek.

Magasabb az értékrend mint a konkrét életlehetőségek. Úgy tünik, hogy az átlagemberek : okosak, sokat átlátnak de keserűek, és mindennek a rossz oldalát veszik észre, látják meg, és nem hisznek a jövőben, hogy a világ megváltozhat.

A saját életfenntartáshoz nagy erőfeszítés és túlterhelés árán jut. A másik embert nem szövetségesnek, hanem kényszerű versenytársnak tartja. Szenvednek a „vadkapitalizmusban „, amely annak következménye, hogy csak l5 éve nyilt meg a lehetősége az anyagi jólét és gazdagság megszerzésére- ezáltal bizonyos tipusú – catch – as catch cam – magatartás alakult ki, amely a mindennapi életben nehezen elviselhető.

Ahhoz azonban, hogy az e kutatásban adott adatok alapján a magyar lakosság értékrendjét, prioritásait és fejlődési trendjeit elemezhessük és meghatározhassuk, a kutatás további tudományos feldolgozására van szükség, amely mind a matematikai analizis mind az elemző munka szempontjából komoly erőfeszitéseket kiván és csak további anyagi bázison lehetzséges.

Ezután következhet a kutatás nemzetköziösszehasonlító része, amelyben a magyar lakosság életmód és értékrendjét a kutatásban résztvevő többi európai ország, valamint az USA-ban kialakult szociológiai csoportok életmód és értékrendjéhez hasonlítjuk.