 |
|
Kérjük adja meg adatait:
Világváltás 2012 – Kiáltvány
|
 |
Ezt keresem:
|
 |
|
|
 |
 |
"One cannot solve a problem with the same kind of thinking that gave rise to the problem." |
 |
|
"Kérlek, hogy kelj fel, kelj fel, jóember!
Az élet hidd el, szebb nyitott szemmel!
Hisz múlnak a percek, és te átalszol mindent.
Kelj fel végre már jóember!" |
|
 |
| László Ervin - Új világkép |
 |
| Tovább |
|
 |
|
Jelenleg nincs szavazás.
|
|
|
 |
|
|
| Új esély a Duna stratégia |
2010-05-05 |
települések, kis- és nagyobb közösségek, régiók versenyében, amint az evolúcióban is, nem a legerősebb, vagy a legokosabb lesz a győztes; hanem aki/amely a leginkább és a leggyorsabban képes alkalmazkodni az állandóan változó viszonyokhoz. Többek között ez hangzott el a Budapest Klub március végén tartott konferenciáján a budai Várban, ahol a fenntartható világról és az európai kontinens békés fejlődéséről, a Duna mentén élő népek lehetőségeiről is szó esett. |
László Ervin egyetemi tanár, a rendszerelmélet professzora, a Budapest
Klub alapító elnöke megnyitójában annak a meggyőződésének adott hangot,
hogy „a mai, gazdaságilag, politikailag és kulturálisan széttöredezett
civilizációból egy szolidaritásra, nemzetek és kultúrák közötti
együttműködésre törekvő globális civilizációba" kell átváltanunk,
mégpedig igen rövid időn belül ahhoz, hogy bolygónk ökoszisztémája ne
szenvedjen helyrehozhatatlan károkat. Vagyis ez nem csupán lehetőség,
hanem fennmaradásunk alapkövetelménye. Véleménye szerint a kívánatos új
kultúrában a társadalom minden tagja önként megfontolná, átrendezné
követett értékeit; a fogyasztás helyett az lenne az meghatározó, hogy
minden szükséglet kielégítése környezetbarát, vagyis „gyártása és
használata erkölcsi szempontból egyaránt elfogadható" legyen. Az
erkölcsi szempontok két alapvetése természetesen az, hogy a jövendő
nemzedék kárára semmit ne használjunk el a Föld erőforrásaiból, illetve,
hogy a termékek előállítása közben egyént vagy közösséget ne fosszunk
meg igazságtalanul semmitől; az egyes ember munkáját méltányosan, valós
értékén fizessük meg, a természeti kincseket pedig ne vásárolják föl a
fejlett régiók, a nagyvállalatok a szegény, rászorult országoktól
uzsoraáron.
A Duna összeköt
A megnyitó utáni beszélgetést azzal az általános fölvetéssel nyitotta
meg Halm Tamás, a Magyar Közgazdasági Társaság főtitkára, hogy az új
típusú gazdasági-kulturális világrendhez először is a rövid és a hosszú
távú érdekek egyensúlyát kell figyelembe venni, azután pedig
megteremteni. Ugyanis párhuzamos folyamatként egyszerre tapasztalhatjuk,
hogy egyre nagyobb méretű közösségek jelentik az identitásunkat
meghatározó keretet (a család, a falu, a kisváros közössége helyett
régió, kontinens - esetünkben Európa), másfelől pedig erősödik az
individuális megközelítése, felfogása életünk fő kérdéseinek. Sokkal
inkább követjük egyéni belső meggyőződésünket, mint a közösség
elvárásait, útmutatásait. Ráadásul egyre többen vagyunk egyre zártabb
társadalmi terekben, egymásra utaltan; ironikusan szólva „nemcsak a
gyilkosnak kell immár megbocsátani, hanem annak is, aki más véleményen
van".
Baráth Etele, volt Európa-ügyi miniszterünk szerint új lehetőségként
adott hazánk számára, ha a 2011-ben esedékes EU-elnökségünk alatt életet
lehelünk a papíron már létező uniós Duna-stratégiába. A Duna ugyanis az
Unión belül pontosan a legfejlettebb és a legfejletlenebb régiókat
„fűzi föl"; Németország, ahol ered, az EU gazdasági és politikai
motorja, torkolatvidéke pedig a Jászi és Bibó által meghatározott
„kettős periféria". A Duna vonalán fejlesztett együttműködések Baráth
szerint a történelmi hátrányok kiegyenlítésére szolgálhatnának. Ugyanis a
speciális félelmeket, görcsöket még nem sikerült föloldania a
formálisan egyenlők társulásaként létező Uniónak; az úgynevezett
„kizártsági szorongás" oldására kiváló eszköz a Duna, mint természetes
összekötő kapocs a termelés, a kultúra, sőt a kutatások terén egyaránt.
De félő, hogy ebből sem lesz semmi, ha a László Ervin által
meghatározott tudatváltás nem következik be, szögezte le végül.
A víz sok konfliktus forrása is
Somlyódi Zoltán akadémikus, vízépítő mérnök rögtön két ponton is
kapcsolódott ehhez: egyrészt a tudati változás kérdéséhez annyiban, hogy
az oktatás megváltoztatását szorgalmazta: nemhogy új módon, hanem
egyáltalában gondolkozni egyre kevesebben tudnak - fogalmazott érdesen.
Másrészt a Duna esetében, egy nyolcszázezer négyzetkilométer
vízgyűjtőjű, sokmillió ember életét meghatározó folyamról szólva „nem
tudjuk, miről beszélünk". Ami a Dunában ígéretes uniós vagy összeurópai
szempontból, az egyben végletekig bonyolítja is a helyzetet: a világ
egyik legnemzetközibb folyamáról van szó, tizennégy országon folyik
keresztül. Ámde mivel a kerekasztal tárgya, a társadalmi tudatok
változása még nem valóság, a vizek mindenütt a világon sokkal inkább
konfliktusok forrásai, mintsem eszközök a megoldásokhoz. Nagymaros
kérdése, a cianidtechnológia használata a Tisza körül és másutt, a Rába
habzása.... A Duna-menti legszegényebb ország jövedelme 40 százaléka a
leggazdagabbnak. A szegények, akik területével határos, nem fogják
(tudni) rendbetenni a Duma-deltát és a Fekete-tengert, amikor GDP-jük
ötven százaléka még mezőgazdasági eredetű.
Zöld úticsomag
Az EU alapelve ugyanekkor, hogy a problémákat ott kell kezelni, ahol
keletkeznek. A Duna-stratégiát egy másik kemény gazdasági tény is
bukással fenyegeti: nemzetközi vízjogi egyezmények miatt a hajózásért,
vízi szállításért nem lehet díjat szedni, a vasúti szállítás viszont
szép hasznot hoz az illető országnak, az autópályadíjakról, a sok
üzemanyagot tankoló kamionok által „betermelt" jövedéki adóról nem is
beszélve. Zárásként a közös tanulsághoz csatlakozott Somlyódi professzor
is: a Duna-identitás most gyenge, meg kell teremteni.
A gazdasági jellegű problémákhoz Szigeti-Bonifert Márta, a REC
(Regionális Környezetvédő Központ - Regional Economic Center) ügyvezető
igazgatója fontos új szempontokat rendelt, az előző megszólaláshoz
képest inkább optimistán: húszéves működésük alatt tizenhét országban
alapítottak fiókirodát - legutóbb Törökországban --, háromszáz
projekttel, 12 millió euró költségvetéssel dolgoznak azon, hogy a
gazdaság szereplői, illetve a jövő nemzedékek magától értetődő tényként,
alapvetésként kezeljék a regionális társadalmi döntést, mint hatalmi
formát, és természetesen a környezetvédelmet is. Zöld úticsomagnak
elnevezett oktatási-átalakítási programjukat Csehországtól Bulgáriáig
sikeresen használják; két és fél millió diákot érnek el, a módszer
lényege, hogy mindenütt a helyi oktatás különböző tantárgyaihoz
integrálják a környezetvédő, illetve regionális témákat. A cél
létrehozni egy érzékeny társadalmi réteget, mely eleve elsődlegesnek
tekinti ezeket az értékeket. Az előtte szólóhoz képest ellenkező
tapasztalat, hogy a regionális önkormányzatiság alapján a Balkánon a
Dráva-Drina vízgyűjtő területén regnáló önkormányzatokat sikerült egy
régiószövetségbe tömöríteni a közös környezetvédő értékek, egyúttal
érdekek alapján. Ez csak úgy sikerülhetett - és ez az új és értékes
hozadéka a programnak - hogy mindenütt a helyi kulturális és gazdasági
beidegződéseket részesítették abszolút előnyben, az íróasztalnál
megtervezett elemeihez képest.
Települések és evolúció
A gazdasági erőről és befolyásról szólva Darwint idézte az igazgató: a
települések, kis- és nagyobb közösségek, régiók versenyében, amint az
evolúcióban is, nem a legerősebb, vagy a legokosabb lesz a győztes;
hanem aki/amely a leginkább és a leggyorsabban képes alkalmazkodni az
állandóan változó viszonyokhoz. Az önkormányzatoknak, helyi
szövetségeknek, régióknak ezt a legnehezebb megtanulniuk egyelőre;
minden közösség természetszerűleg ragaszkodik a hagyományaihoz. De ha a
fejlesztő, vagy segítő szervezetek figyelnek arra, hogy a szükséges
változások a helyi viszonyokat a lehető legteljesebb mértékben
figyelembe vegyék, megőrizzék, tiszteljék, akkor az alkalmazkodás az
elkerülhetetlen külső gazdasági mozgásokhoz, behatáskhoz jóval könnyebb
és gyorsabb lesz.
Üzlet és etika
Demcsák Mária, a Piac és profit című gazdasági szaklap főszerkesztője
mindehhez azt fűzte hozzá, hogy egészen a közelmúltig szinte
illetlenségnek számított a közbeszédben egymás mellett, pláne egymással
kapcsolatban említeni az üzletet és az etikát (ezzel hallgatólagosan
beismerve, hogy hatékonyan üzletelni csak az erkölcsöt megkerülve, vagy
igen lazán kezelve lehet). Mára azonban a helyzet majdhogynem a László
Ervin által egyebekben elvárt gyorsasággal változott: egyrészt a
klímaváltozás ténye, várható hatásai, másrészt a gazdasági világválság
rádöbbentette a piac szereplőit is, hogy egymás mellé kell helyezni
„rangban" a kettőt: ugyanis az üzlet, a gazdaság vezetőinek gondolkodása
eddig nem kalkulált erős hatással bír a fogyasztó állampolgárok
tömegeire; ha felelős magatartást látnak, hasonlóan fognak viselkedni.
Ezúton talán visszafordítható az emberi értékek lassú eltűnése, amely ma
tapasztalható a kommunikációban éppúgy, mint a mindennapokban.
Kerekes Sándor, az Országos Környezetvédelmi Tanács elnöke megerősítette
ezt a fölvetést: az általa ismertetett fölmérés szerint a Harvard
hallgatóinak 64 (!) százaléka produkálja a funkcionális analfabetizmus
bizonyos tüneteit; az analfabéta minden esetben „ökoanalfabétát" is
jelent egyben - figyelmeztetett --; az oktatás feladata, hogy
megszüntesse az évszázadokon át töretlen gyakorlatot, mely szerint a
kiemelkedő képességűekből szabad embert, a többiekből viszont szolgát
neveltek. A szolgaságra nevelést abba kell hagyni bolygónk megmentése
érdekében; ez ma elsősorban azt jelenti, hogy a piacgazdaságot se
szolgálja senki feltétlenül.
„Ránk szakadnak a szegények"
Ifj. Zlinszky János jogász utolsó fölszólalóként abban a ötpontos
követelményrendszerben foglalta össze a kerekasztal tanulságait, melynek
minden pontjában teljesülnie kell ahhoz, hogy a Föld ökoszisztémája
fenntartható legyen: egy határozott és konszenzusos jövőkép megalkotása;
az erről való minél nyíltabb és szélesebb körű nemzetközi tárgyalások,
ezen tárgyalások őszintesége, manipulációktól való mentessége
(egyszerűen már nincsen ideje az emberiségnek arra, hogy a különböző
manipulációkat kiszűrje, korrigálja); a tanulásra való föltétlen és
folyamatos képesség; végül a gazdasági-társadalmi egyenlőségre való
hajlandóság, mert a jelenlegi különbségeket az egyes lokális, de az
egész világ össztársadalma is egyre kevésbé viseli. „A szegények ránk
szakadnak" - ezt nem szabad megengednünk Zlinszky szerint -; ne
törődjünk bele, hogy a világ olyan, amilyen".
Munkatársunktól
(forrás:LOCALINFO
|
|
|
|
 |
| Balla Olga, 2010-06-16 13:53:16 |
| Szeretném tudni, kik finanszirozzák az alapitványt,és ezt a maszlagot amit tudományos szinben tüntetnek fel. kiknek az érdeke? Lehet, hogy László Ervinnek széttöredezett a kultúrája, stb, de innen üzenem, hogy a magyar nemzettségnek, több ezer éves kultúrája, nincs és nem is lesz széttöredezve, csak és kizárólag az ilyen globális maszlagot hirdetőknek van oka aggódni, (mert ahogy a búráját nézem, nem magyar ember) az idegen fajhoz tartozik, és jó lenne ha a inkább a saját \"kissebbségű) de mégis hegemóniát élvező törpék a globalizmus imádók gyökértelenek kultúrájával,\"történelmével\" foglalkozzon. |
|
Kedves látogatónk!
Várjuk a témával kapcsolatos véleményedet, gondolataidat. Kérünk azonban, hogy a hozzászólás során kerüld a vulgáris kifejezések használatát. Fenntartjuk magunknak a jogot, hogy bármely hozzászólást indoklás nélkül törölhessünk.
|
|
|
|
|
|
|
